Angyalföld története 3. - egy székesfővárosi népiskolai igazgató kutatása szerint:
1. A mohácsi vésztől a török hódoltságig.
2. Buda visszafoglalásától 1918 ig.
3. 1918-tól 1938-ig
Budapest, Madarász Viktor utca 54.
Bővebben:
Az 1526. augusztus 29-én lezajlott szerencsétlen kimenetelű mohácsi csata után, a török minden ellenállás nélkül haladt az ország szíve, Buda felé. II. Szolimán 1526. szeptember '9-én személyesen vonult be Budára, melyet kirabolt's Mátyás hajdani büszke várának felmérhetetlen értékű kincseit, gyűjteményeit, Corvináit hajóra rakatva, Konstantinápolyba szállíttatta. Portyázó katonasága pedig Pestet és környékét dézsmálta, fosztogatta végig. A Pest és környékén fekvő kastélyokat, házakat, klastromokat feldúlták és felégették. A Margitszigeten élő szerzetesek, Angyalföld birtoklói és urai, a török közeledésének hírére mind elmenekültek.
A török kifosztotta és feldúlta az ország fővárosát, de szerencsére még nem telepedett meg benne, hanem szeptember vége felé kivonult az országból.
A főurak és köznemesek átkos versengése következtében a török kivonulása után két királya is lett az országnak: I, Ferdinánd és Szapolyai János.
Szapolyai Jánost II. Szolimán pártfogásába vette és megsegítése ürügye alatt, 1529-ben ismét betört az országba, Budát elfoglalta, Pestet felégette s lakosságát lekaszaboltatta. Innen Bécs ellen indult, honnan kudarccal tért vissza. Hazánkból való kivonulása előtt az országot és a királyi koronát átadta Szapolyai Jánosnak. Alig vonult ki a török az országból, Szapolyainak Lengyelországba kellett menekülnie. Ennek hírére II. Szulejmán 1532-ben ismét betört az országba és egyenesen Bécsnek tartott. Kőszegnél Jurisics Miklós feltartóztatta. Hosszas huzavona után Ferdinánd és Szapolyai 1538-ban Nagyváradon békét kötöttek, melyen kimondották, hogy aki fiúörökös nélkül hal meg, az átadja a másik részére az egész országot. Szapolyai halála után Ferdinánd az egész országot birtokába akarta venni és megindult Buda felé. Martinuzzi György, a kis János Zsigmond pártfogója, erről értesítette a világuralomra törekvő II. Szolimánt, aki 1541-ben hatalmas sereggel sietett Budára és azt csellel elfoglalta. Ettől kezdve 1686-ig, tehát 145 évig, birtokolta Budát.
A török hódoltság ideje alatti időből alig maradt fenn feljegyzés, amely Angyalföld területéről megemlékezne. Pestről, Budáról és környékükről, aki csak tehette, elmenekült, akik pedig maradtak, nem igen jegyezgettek fel valamit is Angyalföldről. Két feljegyzés maradt ugyan, de ezek nem nagyon világítják meg a történteket. Az egyik arról tesz említést, hogy Szapolyai János 1529-ben Bech-várról szól, a másik szerint II. Mátyás király 1615-ben elrendelte, hogy a margitszigeti apácák, akik 1526-ban a török elől elmenekültek és kevesen tartózkodnak a szigeten, Pozsonyba költözzenek.
Új-Bécs és Jenő szőlőtermő helyek voltak. A budai jogkönyv 210. szakasza, Zsigmond királytól nyert kiváltságlevél értelmében, felemlíti a többek közt Új-Bécs borait, amelyeket Budán engedély nélkül eladni nem volt szabad, mert versenyzett a budai borokkal. A törökök által meghódított területeken nagyban dívott a borivás s így bizonyos, hogy Új-Bécs, Jenő és Új Jenő községekben, tehát Angyalföld területén is voltak ígynevezett „ser és gyertyaházaki (sem kháne), melyek nevüket onnan nyerték, hogy gyertyagyújtás után, a lakosság ott mulatott borospohár mellett. A törökök állítólag ezeket a ser-és gyertyaházakat a meghódoltak kedvéért létesítették, de maguk is látogatták és a lakossággal együtt szórakoztak, ahol Mohamed előírását betartva, csak „hámozott -szőlőt" fogyasztottak.
Szomorú volt mindenütt a török hódoltság alatt.
1686-ban arra a hírre, hogy I. Lipót magyar, német és vegyes európai hadakkal Budavára felszabadítására megindult, a török Budára való bezárkózása előtt a környéken, még a pesti oldalon is mindent felgyújtott és elpusztított. Szemtanúk feljegyzése szerint, Budavára visszavétele után, Budából és Pestből csak romhalmaz maradt. Ennek ellenére a két város fejlődése lassan megindult. 1696-ban Pestnek mindössze 218 háza, épülete volt. Lökőerőt a fejlődésre I. Lipótnak 1703. október hó 22-én kiadott kiváltságlevele adott, amellyel Budát és Pestet szabad királyi várossá emelte. A két város ettől az időtől kezdve, de különösen Pest, fokonként virágozni kezdett.
A kiválságlevél Angyalföld egyik eddig nem említett részéről is megemlékezik, amit Schmall Lajos 1898-ban kiadott „Adalékok Budapest székesfőváros történetéhez" című művéből ide iktatunk: „Továbbá a’ Tanács és polgárság együttvéve egy- és kétségbehozhatatlan nemes embernek tartassák és elismertessék: nyilvános adókat és terheket csak az Országgal közösen, az országgyűlési járandóságokat pedig hasonlóan mint a’ többi szabad királyi városok viselni és fizetni tartozzék, határközötti (territoriális) joggal is bírjon, vagy törvényhatósággal a’ maga körében és birtokában, valamint az eddig csendesen bírt mezei jószágaiban Szent Lászlón (pusztán) és Burgundián a’ hozzájuk tartozandó és törvényszerű határozat szerint tartozandóság (appentinentia) név alatt foglalva levőkben, más földesurakhoz hasonlókép, az uradalmi joggal hozzátartozandó termesztvényekkel cs haszonvételekkel és illyenféle földjeire, ’épületjeire nézve a’ Tanács úr bért készíthessen, azt szabad s törvényes mód szerint kormányozhassa és a reászabott szolgálatokat mint a földesuraknál szokásban van, minden birtokostól abból háborítatlanul beszedhesse, valamint is minden birtokban, falukban és jószágokban melyeket mint régebben igazi joggal hozzájuk tartozandókat követelnének, melyekre nézve még is előbb az illyenféle újonnan szerzendő jószágok végett kegyelmesen megrendelt választott bizottságunk előtt olyan követett jogait megmutatni és bebizonyítani nekik kel-lenék".
Sehmall szerint: „Az említett Szent László puszta alatt a hajdani Új-Bécs és Jenő helységeknek Pest és a inai Újpest közötti területe, Burgundia alatt Kőbánya értendő ...“ Szent László puszta helymeghatározása jónak látszik, mert a Frangepán utca és Hajdu utca kereszteződésénél még az 1900-as években is állt egy major, amelyhez a Szent László utca és Szegedi út találkozásától hatalmas topolyasorokkal szegett út vezetett, melyet a régi angyalföldi öregek Szent László-majornak neveztek. Nem valószínűtlen, hogy a hozzávezető út ezért kapta a Szent László nevet s csak később ruházták át a váci vasúti vonallal párhuzamosan haladó Szent László-utcára. A puszta, illetve major valószínűleg Szent László által alapított mogyoródi apátság birtoka volt, mely apátság 13 monostora közül az egyiket Szent László-pusztának neveztek Nagy Lajos idejéből, amikor szokásossá vált helységeket, templomokat Szent László névvel jelölni. (Nagy Lajos király eszményképe Szent László volt.)
Dr. Szádeczky Kardos Boldizsár egyik cikkében Szent László-pusztáról így ír: „...Pest az adománylevélben, mely szabad királyi várossá emeli a romjaiból életre kelt várost, erdőbirtokot nem kap, csupán Szent László-pusztát s Burgundiát, melyek valószínűleg megfelelnek a mai Lipót- és Terézváros s Kőbánya területének, de akkoriban homokos, mocsaras, terméketlen területek lévén, vadászati szempontból alig jöhettek számításba". Lehet, hogy az adománylevél kiadása idejében Szent László-puszta csakugyan pusztaság volt, mert a török előzőleg mindent elpusztított s a műveletlen, parlagon hevert földek, melyeket a Duna árvizei elmocsarasították, a nagyobb vadak kivesztek, de elképzelhetetlen az, hogy Mátyás király agarászatát a Vizafogóban létesítette volna, ha környékén vadászatra alkalmas területek hiányoztak volna. Ha Szent László-pusztán erdő nem is volt, de a közeli Jenő községben, mint azt az Árpádházbeli királyok adományleveleiben olvastuk, voltak erdőterületek.
A XVIII. század elején még Új-Bécs és Jenő helynevek ismertek lehettek, mert „... 1723-ban a svábokat leverő szekeresek közt támadt perlekedésben a pesti fuvarosok azt mondták a palotaiaknak, kik az Új-Bécsnek nevezett kőrakáson állottak, csak a pesti határon állanának, majd elbánnának velük, hogy előlük a fuvart elkapkodták: említik azt is, hogy a pestiek a jenői templom- vagy kastélyforma épületet Rákoson innen fundamentumostól elhordták".
A perben tanúskodók vallomásaiból megtudjuk, hogy miért nem maradtak bizonyító romok, vagy nyomok Angyalföld régebbi településeiről. Amik a törökök pusztításai után romokban megmaradtak, azt Pest és környékének lakói építkezéseikhez elhurcolták. Épületanyagra, különösen abban az időben, nagy szükség volt. Az 1696. október 1-i összeírás Pesten mindössze 218 épületet, házat számlált. A lakosság száma éppen ezért, mint azt az 1709. november 17-i egyik feljegyzés állítja, az előző hat év alatt majd felére apadt. A szántóföldek és szőlők műveletlenül maradtak. A feljegyzés az elnéptelenedés okául a kurucok portyázását jelöli meg. A kurucok valóban fenyegették Pestet és környékét. 1704. december 23-án, Szent Tamás éjjelén, a sötétség leple alatt, támadást intéztek Pest város falai ellen, de sikertelenül. Rákóczi 1705. július 1-re a Rákosmezőre, régi szokás szerint országgyűlést hívott össze. 1705 nyarán kuruc alakulatok táboroznak Rákosmezején. Ugyanakkor megparancsolják a falvak népének, hogy Pest városát néhány mértföldnyire hagyják el. 1706-ban újból kitelepítik a falvak lakosságát, hogy Pest városa semminémű embert és takarmányt ne találhasson a környéken. Utoljára 1710. október 15-én láttak Pest környékén kurucokat.
A kuruc-portyák alatt Pest 342 háza közül 62 pusztult el és 50 lakatlanná vált. Ezen nem is csodálkozhatunk, mert a sok nélkülözés mellett 1710-ben Pesten és környékén pestis-járvány is pusztította a népet. A sok csapás Pest környékét, kültelkeit elpusztította, elnéptelenítette. Bél Mátyás 1737-ben kiadott „Notitia Hungáriáé novae“ című munkájában megemlíti, hogy Pest városának nincsenek külvárosai, viszont Oláh Miklós esztergomi érsek „Hunga-rica“ című művében, amelyben a XVI. századbeli állapotokat rögzítette, azt állítja, hogy Pest mindkét irányában (a Duna mellett), hosszan elnyúló külvárosok vannak. Így ezek a török és kuruc harcok közepette elpusztultak.
Pest városának nagyobb lendületű fejlődését elsősorban a várfalak akadályozták, de akadályozta azt a városi tanács is. Dr. Gárdonyi Albert közléséből tudjuk, hogy a polgárság és a tanács abban a felfogásban élt, amennyiben a falakon kívül házakat építenek, azzal a pesti polgárok adója növekedik. 1741-ben minden akadékoskodás ellenére is, már 230 ház állt a falakon kívül. Ekkor jött rá arra a városi tanács, hogy ha meggyorsítja a falakon kívüli építkezéseket, akkor a belvárosi polgárok adóterhei csökkenthetők. Angyalföld területén azonban aligha építkeztek még, mert mint azt Schmall Lajos közli, 1738-tól 1752-ig folyt a per Pest és a margitszigeti apácák között Új-Bécs területéért. Akadályként állott a Rákosárok is, amely a feljegyzések szerint még az 1760-as években is oly tekintélyes szélességű volt, hogy át kellett hidalni a közlekedés megkönnyítésére mert a lakosság száma erősen emelkedett és az élelmezésről a vidéknek kellett gondoskodnia.
A lakosság gyarapodásával az egészségi viszonyok romlottak. A városi tanács ezért 1771. március 1-én felírt a Helytartótanácshoz, hogy véleménye szerint a járványok behordását csak úgy lehetne megakadályozni, ha a külvárosokat nagy árokkal vehetné körül és a városba jutást csak az országutakra korlátozhatná. A Helytartótanács a javaslatot rövid idő alatt elfogadta és a városi tanács azt végrehajtotta. így Pestre csak a Váci-, Kerepesi-, Üllői-, Soroksári-utakon át lehetett bejutni. Ezen utak határmenti találkozásainál vámsorompókat állítottak, mely sorompókat éjszakára mindig lezárták. A Váci-úti vámsorompó a mai Ferdinánd-híd tájékán állhatott, ahonnan 1875-ben a Váci-út és Aréna-út sarkára helyezték.
A fejlődésnek nehéz gátat vetni. Pest város falain kívül a lakosság oly nagy számban élt, hogy 1777-ben az alsó (a mai József- és Ferencváros) és a felső (mai Terézváros) kültelkekre külön-külön plébániát kellett állítani, mert a belvárosi templomok messze estek.
II. József intézkedései a királyi helytartótanács és a magyar királyi kamarának Pozsonyból Budára való áthelyezése 1783-ban és ugyanakkor a tudományegyetemnek Budáról Pestre való átköltöztetése, ugyancsak meggyorsították Pest város fejlődését. A fejlődés oly arányúvá vált, hogy a Helytartótanács 1785-ben leiratban utasította a városi tanácsot, hogy a falakon kívül vásárteret létesítsen. A pestvárosi vásárokról báró Schilson János kamarai igazgató 1788-ban azt írja, hogy ezek a vásárok, nagybani árusításban Európa leglátogatottabb és legforgalmasabb vásárai közé tartoznak. A vásárokkal kapcsolatos kereskedelmi fellendüléssel a várostól észak felé lassan egész új városrész épül, melyet előbb Újvárosnak, majd I. Lipótról Lipótvárosnak neveztek el. 1729-ben Pestnek 26.684 lakosa volt.
Pest nagyobb és rendesebb fejlődésének az 1808-ban alakult Szépítő Bizottság volt a megalapozója. Az építkezéseket ezideig az építőanyagok magas árai is megakadályozták. A Szépítő Bizottság rákényszerítette a városi tanácsot, amelynek az 1703-i kiváltságlevél alapján egyedül volt joga kőfejtéshez, hogy az úgyis bérbeadott kőfejtést a bizottságnak adja át, mely először is leszállította az épületkövek árát s így indította meg az építkezési kedvet.
1809-ben igen nevezetes felhívás látott napvilágot. Napóleon Rákosmezőre hívta össze a magyarokat a következő szavakkal: „Gyülekezzetek azért össze Rákos mezejére régi őseitek’ szokása szerint; tartsatok ott igaz Nemzeti Gyűlést! és adjátok tudtomra végzéseiteket“.
1815-ben szántás alkalmával a Vizafogóban ráakadnak Contra-Aquincum romjaira.
A vásároknak a város falain túlra helyezése (mai Erzsébet-térre) hihetetlen nagy fejlődést mutatott. 1820-ból reánk maradt értékelésből tudjuk, hogy egy-egy vásár forgó értékét 10—16 millió forintra becsülték, mert nem egyszer kelt el rajtok, egy-egy alkalommal, 10.000 szarvasmarha, 20.000 akó bor, 20—24 ezer mázsa gyapjú, nem számítva az egyéb árukat. A vásárokkal kapcsolatos kereskedelmi fellendülés magának a város fejlődésének is irányt szabott, mert meggyorsította Pest iparosodását és kultúrközponttá, valamint politikai központtá való kifejlődésének alapjait.
A város fejlődésének egyik tanúbizonysága a temetőknek a városon kívülre helyezése. Az 1821-ben kiadott városismertető szerint Pestnek a Vác felé vezető úton (Váci-út, Lehel-út és Aréna-út közötti területen) volt a temetője, melynek „Váci temető“ volt a neve. A leírás szerint ebben az időben a temető még rendezetlen. Ide temették a város minden rendű és felekezetű halottját, mert a templomok és a városi kisebb temetők megteltek. A polgári, katonai és zsidó személyek temetőhelyei nem messze feküdtek egymástól. A váci temető nem is szolgálta Angyalföld fejlődését, mert az emberek nem igen szerettek a temetők környékén lakni.
1823-ban a Tudományos Gyűjtemény még megemlékszik a Fürdő-szigetről, amelyen láthatók voltak a római kor melegvízű fürdőinek romjai. A szigetet az 1870-es években valósággal kikotorták a Dunából, hogy a hajózást ne akadályozza.
1824- ben Pest- lakóinak száma 53.563 lélekre emelkedett.
1830-ban a váci temetőbe helyezték nyugalomra Kisfaludy Károlyt, a költőt, akit később átvitték az 1849. április 1-én megnyitott Kerepesi-temetőbe.
Az 1836. évi nagy térkép (Umgebung von Ofen und Pesth) már nagy kiterjedését, mutatja Pestnek. A Terézváros a Gyár-utcáig (mai Jókai-utca) terjed, sőt a Lipót-körúton (mai Szent István-körúton) felül találjuk az Ullmann-féle dohányraktárakat. Az Újépülettől északra a Lipót-körútig ebben az időben még mocsaras, homokos pusztaságot mutat a térkép, melyet a pestiek ezért „Homokos-nak neveztek.
Az 1838. évi nagy árvíz sok mindent romba döntött. Utána annál nagyobb gonddal fogtak a gátak építéséhez.
Ekkor töltötték be a Rákosárkot is, mely a kültelkek fejlődését egyébként is akadályozta. Ez az árok árvizek idején mindenkor veszélyeztette Pestet.
A kereskedelem és ipar igényeinek kielégítésére egyre-másra alakulnak a különböző közlekedési vállalkozások. Így 1840. március 21-én már vasútépítésről tárgyalnak, 1844. október 4-én megkezdik a vasút építkezését és 1846. július 15-én délután 4 órakor egész Pest szemeláttára elindul az első vonat Pestről Vácra. Nagy az öröm. A Budapesti Híradó 1846. július 16-i számában írja: „Vác városába, hova eddig a pestiek csak egyenkint és párosan vakító homok felhőkön keresztül és a legszilajabb magyar ló félnapi megizzasztásával gyönyör nélkül és unalomteljes utazással érhetének“, most már gyorsan, olcsón és kényelemben juthatnak el.
Az első vonat Pest és Dunakeszi között az utat 25, Dunakeszi és Vác között 24, összesen 49 perc alatt tette meg Pestről Vácig. (Egy mérföldre az xit ára I. osztályon 12, II. osztályon 10, III. osztályon 8; az áruszállítási költség mérföldenként 1 pengő krajcárba került.)
Az első vasút tehát Angyalföld keleti határán robogott keresztül. Első házai is a Váci-út és Lehel-utca mentén, az Osztrák Magyar Vasúttársaság épületei voltak.
1848. november 28-án a Rákospatak torkolata táján, sáncásás közben tárják fel másodízben Transaquincum romjait.
A szabadságharc és az ezt követő szomorú idők nem tudják megakadályozni Pest fejlődését. Az 1853. évi összeírás 109.000 lakost állapított meg. A fejlődés most már minden irányban terjed. Az 1850-es évek táján történik Újpest alapítása is.
1859-ben megjelent írásokból tudjuk, hogy Hunfalvv panaszkodik, milyen sivár a kerepesi temető, holott a váci temetőt: „Szívesen keresték fel nemcsak azok, kiket elhunyt kedveseik emléke odavonzott, hanem mindazok, kik a berek hűs árnyékában a sírokat ékesítő virágágyak, emlékkövek, hegyes oszlopok és gúlák között sétálni és mélázni akartak.
1865-ben alakult meg a pesti közúti vaspályatársaság 1520000 forint alaptőkével, amely társaság első lóvasúti vonalát 1866. augusztus 1-én indította el a Széna-térről (a mai Kálvin-térről) Újpestre. Az utazás az I. helyen 20, a II. helyen 15 és a III. helyen 10 krajcár volt, míg a poggyászért 5—10 krajcárt kellett fizetni.
Az 1867-i kiegyezés hatásaként mind több és több nagy vállalkozás és üzem indul meg. Létesítésük mind több és több embert vonz fel Pestre, ami természetszerűleg nem emelte Pest színvonalát. Egyidőben épültek paloták és bérkaszárnyák. 1870-ben Pesten a lakosok száma 200.476 főre emelkedik. Nagy idők, nagy emberek. Gróf Andrássy Gyula az 1870: X. t. c.-kel a Fővárosi Közmunkák Tanácsát hívja létre és az 1870: LX. t. c.-ben megszavaztatja a Sugár-út (a mostani Andrássy-út) megépítéséhez szükséges összegeket. Megindul a munka. A Közmunka Tanács lázas ütemben dolgozik. Megrajzoltatja Buda és Pest átnézeti térképét, hogy feladatait világosan lássa. Sajnos, ezen a térképen Angyalföldről még keveset látunk, mert a Váci-úton, a Nagylőportorony-utcán (a mostani Lehel-utcán), a Fóti-úton (még akkor névtelen utca) és az Aréna-úton kívül alig látható valami. Az Aréna-úton túl szántóföldeket és szőlőket tüntet fel a térkép.
A Közmunka Tanács ügyes ténykedése az volt, hogy a Fegyvergyár-utcát Lipót-körút elnevezéssel a Nagykörútba kapcsolta, mire a környék telekárai magasra emelkedtek. A gyárvállalatok így fokozatosan a Váci-út és környékére húzódtak, amit a lóvasúti forgalom is csak elősegített. Ez azonban kiváltotta a váci temető megszűnését, mely sokáig akadályozta Angyalföld fejlődését.
A vállalatok létesítését az 1867—73-ig megalakult pénzintézet is elősegítette. Az 1873. évi pénzügyi válság egyidőre ugyan mindent visszavetett, mert a pénzintézetek 121 millió összvagyona 59 millióra csökkent le.
A pénzügyi válság lecsillapodása után a fejlődés tovább folyt. Az 1870-es évek elején készült térképeken Angyalföldön már egész sereg iparvállalatot láthatunk. A Fegyvergyár-úton a vasúti indóháztól a Duna felé az Unió és Árpád gőzmalmokat és a Király serfőzdét. Északra a Kárpát-utca vonalában a Padolat-gyárat, a Pannónia- és Thurzó-utcák találkozása táján a Pannónia gőzmalmot, vele egy magasságban a Váci-úton az Első
Magyar Gépgyárat, az Ipoly- és Zápolya-utcák közt az Első Juh Mosodát, a Garam-utca mellett a Duna-parton az Erzsébet gőzmalmot, felette a Viktória gőzmalmot. Tovább a királyi téglavetőt, a Váci-út és Aréna-út kereszteződésénél a Váci Vámot, felette az Első Szeszfinomítót, majd a Vizafogót. A mai Fóti-út és váci vasúti vonal között, az Aréna-úttól északra a Mohács-utcáig látjuk a Régi lőportárakat, amelyek övezetébe tervezték egyidőben a lóversenyteret.
Angyalföld fejlődésének nagy lökőerőt biztosított az 1871: XLII. t. c., melynek alapján a Közmunkák Tanácsa elhatározta a Váci-út kiszélesítését és a váci-temető végleges megszüntetését. Hozzájárult az 1872-ben megkezdett és 1875-ben befejezett Margit-híd, valamint a Ferdinánd-híd megépítése, a Váci Vámnak a Ferdinánd-hídtól az Aréna- és Váci-út sarkára (a mostani Váci-út 27. sz. épületbe) való áthelyezése. Ezek nyomán a 70-es évek végén és a 80-as évek elején ismét több gyár telepedik meg Angyalföldön. Ezek: Wörner gyár, Nicholson gyár, Gutjár és Mtiller (később Vulkán) gyár, Linzer-féle szesz finomító, Schlick gyár, Walzer gyár, Grünbaum gyár, Újlaki mész és cementgyár, Zarzetzky gyufagyár, Höcker vasöntöde és gépgyár, Eisele kazán- és gépgyár, Láng L. gépgyár, Tarnóczy gyár, Danubius hajógyár,és a Cikória gyár.
1870-ben Pest és Újpest között a közlekedés megkönnyítésére hajójárat is indul.
Lassan megindulnak a lakóházak építkezései is. A gyárak munkásai és családjaik részére érdemes lakóházakat létesíteni, mert azok nagy jövedelmet ígérnek, különösen heti-fizetéses lakbérek mellett.
Az 1871-72-es Légrády-féle „Adressen Kalender“ szerint két új utca is vezet Angyalföldre: az Engelfeld-gass és a Hausenfang-gasse.
Az 1871. évben állítják fel az Osztrák Magyar Államvasutak és a Váci-út környéki lakóházak gyermekei részére Angyalföld első iskoláját, az ú. n. Dominik-féle iskolát, a Ditrich-Wohlfart-házban, szemben az Első Magyar Gépgyárral.
1872-ben Pest városa megszerzi vízvezetéki célokra az Újpesti-szigetet. Ebben az évben a Közmunkák Tanácsa befejezi Pest bel- és külterületeinek szabályozását és elhatározza a. harmadik ú. n. külsőkörút megépítését (I. Belső-, II. Nagy-, III. Külső-körút). így lesz az angyalföldi Jantsár-útból (Viehtreibweg), mint a külső körút egy részéből 1879-ben Hungária-út, 1894-ben Hungária-körút, 1930- ban Felső Hungária-körút, majd 1938-ban Róbert Károly-körút, 1872-ben a Rákospatak melletti jégaszalók ügyét is szabályozták.
1873- ban megtörténik Buda és Pest egyesítése, megkezdik a Nyugati-pályaudvar építését és az Aréna-utat is rendezik.
1874- ben a Közmunkák Tanácsa a Duna összes partjait rakpartoknak nevezi el és a Margithídtól felfelé húzódó rész az Újpesti-rakpart nevet kapja.
1876. február 24-én a dunai árvíz elöntötte a Vizafogót, majd a rákövetkező napon áttöri a Victoria-gátat, amely a Victoria gőzmalomtól az Aréna-út irányában védte észak felől a fővárost.
Ugyanezen év április 30-án adták át a forgalomnak a Margithídat, amely közelebb vitte Pest északi területeit Budához és Óbudához.
A Victoria-gát átszakadása a főváros vezetőit gyorsabb munkára készteti és 1877-78-ig felépíttetik a vizafogói gátat a Victoria gőzmalomtól a Rákospatak és Váci-út találkozásáig. Ez a gát már biztosabban védte Pestet, de még 1897-98-ban meg kellett erősíteni, hogy Pest teljes biztonsággal várhassa a Duna áradásait. 1877-78-ban jelölik ki a futóhomok megkötésére szolgáló alkalmas területeket. Ekkor létesült Angyalföldön az úgynevezett Erdőtelkek része. Az Erdőtelkeken létesített erdők utolsó maradványát, az angyalföldiek által Kiserdőnek nevezett részét, a Váci-út 57-61. sz, iskola építése alkalmából irtották ki. Ebben az erdőben, illetve tisztásán szórakoztak vasárnaponként az angyalföldi polgárok, később a laktanyák felépülése után a furvézerek és a cselédlányok a „Jó öreg Nussdorfer“-hez címzett vendéglőben.
1883-ban a megszaporodott lakosság gyermekei részére felállítják Angyalföld második elemi iskoláját a Váci út 89. szám alatti (akkor 71. sz. alatti) Jordán-féle házban, ahol
az iskolai tanítás mellett egy-két éven át a korcsma, majd azután szeszraktár is szépen megfért.
Az iskola környéke is gyorsan fejlődik, még ugyan-ebben az évben építik fel a Rossemann és Kühnemann-(Váci-út 115.) féle keskeny vasutakat építő gyárat, mely az akkori Magyarország első ilyen gyára volt.
1884- ben, a mai Lehel-utca és Róbert Károly-körút sarkán, az előtte 100 évvel alapított vízgyógyintézet területén létesül a magyar királyi állami elme- és ideggyógyintézet, melyben hazánk egyetlen elmeügyi múzeuma is helyet foglalt.
1885-ben fejezik be a mai Fóti-úton az Első Budapest Gőzmalom Részvénytársaság munkástelepének építkezéseit, amely ugyancsak megnövelte a környék lakóinak számát és az iskolás gyermekekét is. A főváros ezért megszünteti az ú. n. Dominik-iskolát és 1885-ben áttelepíti azt a Váci-út 21. sz. alá, külön e célra emelt épületbe. Ugyanebben az évben állítja fel a főváros első angyalföldi óvodáját a Véső-utcában.
1888-ban létesült (a Váci-út 19. sz. a.) az Első Magyar Gazdasági Gépgyár, amely az országban elsőnek gyártott mezőgazdasági gépeket.
1890-ben a váci-temetőt véglegesen megszüntetik és a Váci-út, Bulcsu-utca és Lehel-utca által körülhatárolt térrészen felállítják a Ferdinánd-téri nyílt piacot. Az Aréna-út déli oldalán még a 90-es évek vége felé is láthatók voltak a zsidótemető egyes sírkövei és sír dombjai. Ugyanebben az időben kezdik meg a Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamosvasút építését (melyet a nép röviden Bur-vasútnak nevezett) és azt 1894-ben adták át a forgalomnak. Ezzel megindult Angyalföld keleti részein is a fejlődés, mert a katonai lőportárak áthatolhatatlan részét átvágták és összeköttetést létesítettek a régi Hungária-út feletti területtel, melyet a Váci-út vagy a Városliget felől lehetett csak megközelíteni.
1898-ban indul meg az újpesti vasúti-híd, az ú. n. „Millenniumi-híd“ építkezése, mely Budapest leghosszabb Dunahídja lett. Hossza 670 méter, 7 nyílású, építési költsége 4,069.767 korona volt. 1896-ban adták át a forgalom céljaira, rajta gyalog és vasúti forgalommal. A híd létesítésével egyidőben építették ki a Budapest-Esztergomi vasútvonalat, melynek állomása is létesült Angyalföldön: majd az ú. n. körvasutat ágaztatták le belőle s ennek állomása a Lipótvárosi teherpályaudvar lett. A körvasút bonyolította le a gyárak teherszállítmányait. Ugyancsak 1893-ban készült el a főváros káposztásmegyeri vízműve, amelynek - mint már az előzőekben felemlítettük - nyomócsövei a Váci-út mindkét oldalán, a város belső részei felé haladnak. 1895-ben elkészült a Nagy-körút. A Lipót-körút mentén megsokasodott iskolás gyermekek részére létesíti a főváros a szigetutcai iskolát, (mely később, 1900-ban, polgári fiúiskolával bővült). Ebben az évben épül fel a Magyar Acélárugyár Rt. ipartelepe a Váci-úton.
1896- ban ünnepelte a nemzet ezeréves fennállását. Az ünnepségek és a vele kapcsolatos millenniumi kiállítás előkészületei Budapestet világvárosi magaslatra lendítették. Angyalföld is nagy léptekkel haladt a fejlődésben. A karmelita atyák a Huba-utcában kápolnát létesítettek.
1899. június 29-én már templomot szentelnek a Huba-utca és Oldal-utca (ma Karmelita-utca) sarkán. Hosszú időn át csak a karmeliták gondoskodtak Angyalföld népének lelki vezetéséről és vallási gondozásáról.
1897-ben megszűnt a Jordán-féle épületben Angyalföld első iskolája és a mai Váci-út 89. sz. alatti, külön iskola céljaira épített épületbe költözött. A szükség törvényt bont. Az egyik helyen a főváros megszüntette a bérházban létesített iskoláját, a Szent László-utcában pedig ugyanezen évben bérházban kényszerült iskolát állítani, mert a környék erősen fejlődött s már a Városliget és Rákospatak közt, a Szent László-utcában a lovas omnibusz is megindult. 1897-ben építi fel a főváros Angyalföldi-úti óvodáját és mellette a hajléktalanok menhelyét.
1899-ben a Lőportár-u. 29. sz. alatt építtet óvodát a főváros és ebben az évben készülnek el a régi lőportárak helyén a katonai laktanyák és helyőrségi kórház.
1900-ban költözik a Váci Vám a körvasúti híd felett emelt új Váci-úti épületébe. Eddigi épületét (Váci-út 27.) a főváros óvodává alakítja át.
A Ferdinánd-téri piac és az Aréna-út közötti terület
mindjobban benépesül, a gyermekek száma magasra nő, ezért a főváros a Váci-út 21. sz elemi iskolát, melyben a tanulók elérik a 2000-et, ketté osztja és az Aréna-út 57. sz. alatti, volt fegyházépületben, ahol több haramiát végeztek ki a múltban, azt átalakítva, létesíti az ú. n. „lőportárdűlői” iskolát 1901-ben. A lőportárdűlői iskola
1910—11-ben az Aréna-út és Lehel-utca sarkán épült iskolába költözött. Ugyanebben az időben épül a lőpor tár dűlői iskolával szemben a főváros első „Népszálló“-ja és a Vág-utcában a „Népház”. Ezek az alkotások már Bárczy István, 1906-ban megválasztott polgármester, várospolitikai elgondolásai alapján létesülnek.
1902-ben rendezik a Lehel-utca és Hungária-körút találkozásánál a Lehel-teret (Kis-Leheltér), melyen piac is létesült. Angyalföld népe ezt a piacot kis Lehel-piacnak, a Ferdinánd-téri piacot nagy Lehel-piacnak nevezi. Ebben az évben költözik a Szent László-utcai elemi iskola a város által épített új iskolaépületbe (Szent László-út 59—61.) és ezen épület Petneházy-utcai oldalán óvoda is nyílik.
1903- ban létesül az Országbíró-utca 12—14. sz. alatt a községi óvoda, hogy a Mohács-utca 6. sz. alatti óvodát tehermentesítse, továbbá az Üteg-utca és Kartács-utca sarkán az Üteg-utcai polgári leányiskola, mely'1911-ben költözött át mai (Üteg-u. 15. sz.) épületébe.
Az angyalföldi (Váci-út 89.) elemi iskola tehermentesítésére 1900-ban a Váci-út 51. sz. bérházban állított elemi iskola a környék kiépülése miatt (Tizenhárom-ház, Hét-ház, Freyberger-ház stb.) elégtelennek bizonyult, ezért a főváros a mellette fekvő (Váci-út 53.) házat kibérli és
1904-ben ezen épületben külön leányiskolát létesít. Ez a két iskola, melyet „Erdőtelki” iskolának neveztek, 1910-ben átköltözött a Váci-út 57-61. sz. alatti községi épületbe. Az iskola mögött néhány év múlva hatalmas bérházat emeltetett a főváros.
A Salvator nővérek 1906-ban a Huba-utcában elemi iskolát nyitnak.
1907-ben készül el és nyílik meg a Váci-út 89. sz. iskola mögött, a Lomb-utca 20. sz. alatti községi óvoda.
Az 1908: XLVIII. t. c. intézkedett a Hungária-körút irányában építendő új Dunahíd létesítéséről. Sajnos, hogy ez a híd, mely Angyalföld fejlődését biztosította volna, az első világháború miatt nem épült meg. Most reménykedünk abban, hogy az ú. n. Árpád-híd, amely a második világháború miatt nem készült el, mégis megépül.
1910-es évek elején indul meg a Krausz-Mayer-féle telektömbön a főváros szintezési munkálata és 1911-ben építik már rajta a „Palotai-úti kislakásos telepet", melyet a nép „Tripolisz"-nak nevezett el. Ez a rész azért nyerte „Tripolisz" nevét, mert a szintezési munkálatok alatt egy élelmes korcsmáros egy faépületben korcsmát állított fel, amelynek cégérét „Vendéglő a Tripoliszhoz" felírat díszítette. (U. i. ebben az időtájban zajlott le az olaszok tripoliszi hadjárata.) Jó bort mért, amiért a szintező munkásokon kívül a környék lakosai is felkeresték a korcsmát s ekkor lett szállóige: „Megyek Tripoliszba". 1910-ben létesül az erdőtelki iskolaépületben a Janicsár-u. 2 sz. a. községi, és a Jutagyár által létesített Szekszárdi-út 34. sz. alatti óvoda. Ebben az esztendőben nyílt meg a „Weisz Alice gyermekágyas Otthon", a Pesti Izraelita Kórház felett, melyet 1842-ben alapítottak.
1911-ben épül fel a Pannónia-u. 81. sz. alatti, a Csaba-u. és Gömb-u. sarkán a Gömb-utca 53. sz. külön fiú és leány elemi iskola, valamint a Gömb-utca és Üteg-utca sarkán, az Üteg-utca 15. sz. alatti polgári leányiskola épülete és a Palotai úti népfürdő Tripoliszban.
1912-ben létesül a Gömb-utca 53. sz. a. óvoda (és megszűnik a Mohács-u. 6. sz. a. óvoda), a Pannónia-u. óvoda és polgári fiúiskola, valamint a Tomori-út 70. sz. alatti barakk elemi iskola. A rákövetkező 1913. évben készül el a Tatai úti barakk elemi iskola és a Fővárosi Fertőtlenítő Intézet.
Angyalföld fejlődését az 1914-ben kirobbant első világháború megállította. Ekkor írja Lányi Sarolta következő versét:
(1914)
Reggelenként, rút időkben Nagykabátban, bús cipőkben Angyalföldre ballagok.
Árnyában sok szürke gyárnak vad zsivajban zsongva várnak szegény, rossz kis angyalok.
Egyik angyal: arca vérzik, másik: száján szeszszag érzik, úgy iszik már, mint az apja.
Némelyiknek marja testét ártó, borzalmas betegség, ... sírni, sírni kéne rajta.
Ordítanak, verekszenek és tüzes, vad gyermekszemek nyilacskái röpködnek.
Ügy érzem: e kis parittyák néha mégis felszakítják kárpitját a rossz ködnek.
Gyerekszemük olyan édes,
- s jaj! e sok, szem olyan éhes, mind evésről andalog,
De hiába! Rossz az élet, nektek nem terít ebédet angyalföldi angyalok!
1914-ben építi fel a főváros a babérutcai barakk óvodáját. 1915-ben nyitják meg a Salvator nővérek Huba-utca 6. sz. alatti polgári leányiskolájukat és épül fel a Tomori-úti másik barakk iskola, melybe az elemi leányiskolát, a régebbi barak épületben pedig az elemi fiúiskolát rendezi be. 1917-ben ugyancsak barakk épül a madarász Viktor utcai gyermekkórház céljára és ebben az évben állítja fel a tripoliszi kultúrházban a főváros a gyöngyösi utcai szülészeti kórházát.
Az 1918-ban befejezett, részünkről elvesztett első világháború Angyalföld fejlődését egy időre megállította. Az őszirózsás forradalomnak nevezett történelmi megmozdulás váratlanul köszöntött Angyalföld népére. A felfordult rendre akkor eszmélt rá, amikor az idegenből idesereglő tömeg a kaszárnyákban, élelmezési raktárakban fosztogatáshoz látott. A fegyelem lazulása, a szervezetlenség nyomán csakhamar beköszöntött a minden háborút követő nélkülözések korszaka. A gyárakban, üzemekben, ahol a háború alatt majd mindenhol hadianyag gyártására rendezkedtek be, a munka megállt. A nélkülözések a nép nagy tömegét elégedetlenné tették, a közbiztonság is meglazult. A jószándékú emberek törekvése egy darabig meddő maradt. A Tanácsköztársaság 1919. március 17-től augusztus 1-ig tartó uralma sem tudott a helyzeten változtatni. A nélkülözések sorvasztó, nehéz idejét Angyalföld népe mégis átvészelte. Nagy része, hogy sorsán segítsen, faluzáshoz fogott. Lassan változnak meg csak a viszonyok. Angyalföld munkásnépét nagy mértékben sújtotta a gyárak fúziója nyomán beállt üzemmegszüntetés is. Ekkor szűnt meg a Schlick gyár, a Magyar Belga, Magyar Általános Gépgyár és sok kisebb-nagyobb gyár és üzem. Az angyalföldiek élni kívántak, ezért sokan mesterséget változtattak, másoknál az asszony állt munkába és a férfi vette át a háztartás vezetését.
Szomorú idők, szomorú emberek, de semmi sem tarthat örökké. A fejlődés bár lassan, de mégis megindul. 1919-ben a Váci-út 21. sz,. alatti iskolaépületben megnyitják Angyalföld harmadik leánypolgári iskoláját. A Szent László-u. 59. sz. alatt megszervezik az elemi leányiskolát. 1921-ben a tataiúti elemi iskola mellett óvódát létesítenek, 1923-ban a Babér-utcában a gyermekotthont. 1924-ben polgári fiúiskola létesül a Váci-út 57-61. sz. alatti iskola-épületben s a Salvator nővérek megszervezik 2 éves kereskedelmi tanfolyamukat. Ugyanebben az évben építették és avatták fel a jászutcai baptista kápolnát.
1929-ben felépül a béketéri, 1930-ban a tripoliszi Szent Mihály és 1932-ben a Boldog Margit plébánia templom, valamint a Frangepán-utcában a reformátusok temploma. Ugyanebben az évben szervezik meg a Salvator Intézetben Angyalföld legmagasabb fokú tanintézetét, a tanítónőképzőt. 1933-ban a főváros a babérutcai óvodát és gyermek-otthont egyesíti. 1937-ben felállítják a vizafogói kápolnaegyesületet.
1938-ban Angyalföld története hivatalosan véget ér, mert az 1930: XVIII. tc.-ben biztosított jog alapján, 1938. évi május hó 13-án kelt 101.075/1938—IV. sz. belügyminiszteri rendelet XIII. kér. címen Angyalföld egy részéből, Magdolnaváros néven új kerületet létesített.